2011. november 11., péntek

Bözsi és a bicigli

Rég írtam mán nektek ideseim, de mióta hazagyüttünk a velnésbül, még nemigen jutott időm rája. Merhogy nagy újság fogadott: a Bözsi vett egy kompútert otthunra is, eddigelé csak a bótba vót nekije, de avval az elszámolásokat csinyáta, meg a rovancsot, nem is rakott rája internettet, de erre mán igen, ezír mosmán tudunk esténkint beszégetnyi is. Osztán hijába kapacitálom hogy óvassa a boggomat, ő inkábban jobb szereti ha közvetlenűl nekije sorolom a dógokat. Van is mindég mirül leveleznyi, pédának okáér idekoppizom mostan néktek, mit írt tegnap a Bözsi.

------ Eredeti üzenet ------
Feladó: Bözsi
Címzett: Julis
Elküldve: Wed Jun 16 19:09:24 2011
Tárgy: hát úgyképzeld el Juliskám
Ippen az új biciglimrül akartam mesélni neked dílelütt amikor a Tótjani aszonta híjja a rendőröket ha nem megyek oda rögvest a kasszáho (baj leszen még evvel a fiúval meglásd, az illen türelmetlen emberek kerűnek bele a Kékfénybe, sose bírja kivárni amíg megiszom a kis kávémat, mintha bizony akkora tragédija lenne ha elmegy a busza, pedig tudhassa hogy alig egy órácska múlva mán gyün is a másik). Na hát avval kezdődött, hogy felszólaltam a tavalyi falugyűlísen a járda miatt, mer egyedűl a mi uccánkban nem vót járda, az igaz, hogy az úton alig látnyi kocsikat, de a balesetveszíly az valós tényállás, így mondta a Rezső is, meg aztat is mondta, hogy mint az én helybéli képviselőm, támogattya a javaslatomat. Ü meg Ernő a tanácsenyök meg is szavazták a járdát, egyedül a tanácsenyök apja vót ellene, de az mindég ellene szavaz a Rezsőnek amér az fideszes. Tudod Juliskám mán sokat beszéltünk arrul, minek a tanácsba az Öregernő, de mostan az eccer igaza vót nekije, mer hijába lett megszavazva a járda ha píz nem vót rája. Na a Rezső tanyáta ki, hogy pályázzon a falu a járdára, de utánanízett a dolognak és kiderűt, hogy csak kerékpárútra lehet pályázni. De megbeszélték a tanácsenyökkel, hogy a línyeg az azfalt, amúgy nincsen sok különbség a járda meg a bicigliút közt, szóval megírták a pályázatot bicigliútra és el is nyerte a falu a píztet, lett járda, az éngemet nem zavart, hogy ott a közepin a szaggatott sárga csík.
Na ennyibe is maradt vóna a dolog, de mostan nagyon megijedt az Ernő, mi lesz, ha tényleg bevezetik a statárijumot a pógármesterekre, aztán lebukik azon, hogy a vak is látja, senki sem biciglizik, meg nincsen is folytatása az ő kerékpárútjának semerre, még a végin gyorsított eljárásban mehet a hüvösre. Mondta is nekem szegíny: "Jaj Bözsi, meglássa, ezt a törvínyt se az ordas gazemberek fogják megszíni, hanem az illenek mint én, jaj micsoda szégyen lesz ez az én drága páromra, és mi leszen a kis Katinkámmal ha bebörtönözik az apját?..." Hát Julisom, én úgy sajnáltam, hogy megígértem nekije, veszek egy biciglit, ha mán énmiattam kerűt bajba, ráadásul én lakok az ucca utolsó házába, úgyhogy addig tart a járda. Mármint a bicigliút. Be is ültem másnap a kombiba, felmentem Debrecenybe egy kerékpárbótba, na annyi járgányt én még nem láttam egyhelybe! Csak néztem bután, mígnem odagyütt az eladó és kérdezte mi teccik. Mondtam egy rendes biciglit szeretnék, van-é nekijek, mer ezek énszeréntem versenyezni valók. Á, nem, aszongya, manapság ezekkel jár mindenyki, és higgyem el, igen jók. Választott is egyet amirül úgy gondolta, passzol hozzám, rámbeszélt egy ollan kis kalapot is, meg egy útkaparóknak való mellínyt, meg biciglilakatot, meg pumpát, meg még egy kulacsot is, de aztat mán ajándékba adta. Jaj Juliskám el se merem árulni mennyi píztet hagytam ottan! De azóta biciglivel járok a bótba meg vissza. Aztat azír megmondom, hogy mán nem vagyok annyira hálás a tanácsenyöknek a járdáér, mer azelőtt gyalog tíz perc alatt hazaértem (ha nem találkoztam veled), de mosmán beletelik félórába is, attul függ, hogy mind a két kanyarban felborulok-é.
Bözsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése