2011. november 11., péntek

A gyüttmentek

A Mártonyékrul akarok írnyi neked cucka jányom mán reggeltül fogva, csak az én drága Árpim aszonta "Julis ne basszad a rezet egész nap avval a kompúterral, szalad a ház a boggerozásod mián", énnékem meg az uram szava szent, nem úgy mint ezeknek a mostanyi rifkéknek akik asse tuggyák mijaz a házassági esküvés (a mi időnkbe próbált vóna egy nőszemíly visszaszájalni a férjinek többet se kelletett vóna borbélyhoz menni nekije fogat húzatni, de igaz akadott akkor is jó firma, pédának okáér a Halasróza párja sose tutta kinek az ágyából gyütt haza ippen a felesíge), na szóval az Árpi szavára fölsöpörtem mindenütt, még a kredencet is kipucováltam, osztán átalmentem a bótba valami ebídnekvalójér, dehát ennek a Bözsinek be se áll a szája, sehogyse tuttam elszabadulnyi tüle, úgyhogy máncsak holnap főzök.

Na azér jutottak eszembe rulatok a Mártonyék, mer úgy látom hogy tik is gyüttmentek vagytok. Meg ne bántóggyá jányom nekünk mindenki gyüttment aki letelepszik ide falura szerencsit próbáni, osztán hát a Mártonyék is valami nagyvárosbul gyüttek, tán Pestrül vagy Debrecenybül, megvették a szegíny megbódogult Jókorzsiga házát (azér hítták így mer valahányszor kérdeztik tüle mikorra lesz meg a bútor - asztalos vót a lelkem - aszonta majd jókor készen leszen), lebontották (jajj mér kelletett aszt a szíp háza lerontani, két szoba is vót benne!) és építettek valami kúriját, na van ott minden még rijjasztó is a kisudvarba! Osztánmeg elkeztek jószágokat vásárulgatni, de illet a fene se látott, mindenbül egy párat ahogy a tiszteletes úr prédikálta az özönyvízrül meg a bárkárul. Montuk nekijek hogy nem lesz ez így jó, de a kis asszonka, a Márti asztat felelte hogy nem meggazdagodnyi akarnak a gazdaságbul, csak azér tarcsák a jószágot hogy a gyermekejik lássák millenek az álatok. De akkor énmá gondútam hogy nem leszen jó víge ennek, pedig a bika még meg se vót.
Senkise értette minek az a fránya bika, háthiszen ott a Nagydoktorúr, az álatorvos, az szokta a bikamagot bedugdosnyi a tehenekbe, igazán jól csinyája. Lehet amúgy hogy semmi baj se lett volna a bikábul ha nincs a Dzsoki (Dzsoki régen Gazsi vót, de miután a fiját Bobinak kereszteltettik, a jányát meg Lüszinek, ráragadott a Dzsoki név...), aki ippen tüzifájér járt az erdőn mikor meghozták a Mártonyéknak a bikát. Na az lett hogy Dzsoki iccaka bement a Mártonyék kertyibe, a baromfiólbul kihúzta a tikot (mán ezér is jobb lett vóna több tikot tartani a Mártonyéknak), de a bikát nem vette íszre a sötítbe pedig mögötte vót, osztán eccercsak fútt eggyet, a Dzsoki felnézett guggoltábul és két nagy szarvat látott, akkor úgy megijedett hogy hirtelenjibe átpattant a kerítésen a kisudvarba, ott fölbúgott a rijjasztó mint az ítéletnapi harsona, na a Dzsoki kiugrott az uccára, még a tikot is elhajította, úgy szaladott végig a falun hogy azt ordította "itt az ördög itt az ördög!"...
Hát azóta a Mártonyék elatták a bikát, utána meg a tehenet is mer nem akarták hogy a Nagydoktorúr csinyájja föl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése