2011. november 11., péntek

Halálos

Na jól kitanyátad kicsi jányom bolygolang hogy írjak a halálrul, biztossan aztat gondútad magadba hogy mán a közelibe járok. De hála a Jóistennek aki a magos egekben lakozik, aligha van a faluba énnálam egíszsígesebb ember (a Kovácsdoktor úr is aztat szokja mondanyi hogy "magát Julis agyon se lehetne ütnyi, ámbár vóna rá jelentkező"), úgyhogy eddigelé még nem számoltam a véggel. Csakhát azis igaz hogy elgyühet az számolás nékül is, majd sorolok erre pédákat.

Amúgy énszeréntem úgyan vagyon az ember a halállal, mint amikó mán nagyon elálmosodott osztán nem is bánnya hogy egy kissé megalhatik. Bizonnyal belé lehet fáradnyi az életbe ha eléggé sokáig eltart. Nem is félek én tüle, csakis azér fohászkodok mindég hogy a drága jó Árpim ne előzzön meg éngemet, mer hogyan tudnék azótátul fogva esténkint beléfekünni abba a hideg ágyba? (Na mán megin bepárásodott ez a fránya okuláré.)
Szóval még az jutott eszembe a halálrul, hogy annakidejin a korcsmáros Oláhpali apja - ágya meg az Isten de igenjó pályinkát főzött mindég - kezte el csinányi az emlíkfalat. Ez ollan, hogy mindenkirül, akit valahogyan a szesz vitt a sírba, a korcsma hátulsó falára kitesznyek egy írásot vagy fénykípet. Mán jó sokan vagynak fönn ottan, de vótak nagy vitatkozások is, pédának okáér nehezen tuttak megegyezni hogy Zeke Andor bátyó, a csősz, aki mán majnem kilencvenyéves vót, megszógáta-é a tisztessíget, vagy mégse az a napi két-három liter borocska vitte el ütet, hanemcsak a vénsíg. Vagy a Piros Ágó, aki igazhogy megitt egy üveg konyakot mielőtt a bányatóba ugrott vón, de igazándibul mégiscsak a Gátőrpesta miatt emésztette el magát. No ha mán itt tartok, sajnáták nehányan, hogy amikó a Pesta meg a Laci nagy bajvívássa vót (amirül a mútkoriba mesítem), egyik se sírűt meg komolabban, mer jól mutatott vóna az emlíkfalon bármellikük. De aztat is látnyi hogy az ember sose tudhassa mikó gyün el az ideje, mer eccerre kerűt föl a falra a Pap Ádám taníttóúr kípe, aki nem járt a korcsmába, demég otthun se ivott egy kortyocskát sohase, meg a fílkegyelmű Dezsőkéjé, akinyek az esze odáig tartott hogy mennyi munkával tuggya megkeresnyi a napi pályinkáravalóját, osztán eggyik nap hamarébb ivott minthogy dógoznyi kezdett vóna, s mire nekiállott kivágni aztat a nagy fát az útszélin, mán úgy be vót nyomva hogy asse tutta merrül veselkeggyen neki, na végtire még kiátani is efelejtett, a ledűlő fa meg szípen agyonütötte őtet is meg szegíny taníttóurat is. Az öreg Nagydoktor meg úgy sommázta a dógot, hogy végeredmínyben mindenkit az alkohol öl meg, csak van akit alattomban, mást meg szemtül szembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése