2011. november 11., péntek

A hollandus sütemény

Hallom motymoty jányom valami idegen országba készűsz, nem Erdílyrül beszílek, az mán majdnem a mienké, csak a sengin határ ne lenne, mer megtanította nékem az öregszülém hogy "csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" osztán lelkemre kötötte hogy esztet másnak ne mongyam, hát nem is montam mégis elvittík szegínyt... no de ez mán igen régen vót, a línyeg hogy ha messzi mégy vigyázzá nagyon magadra, ládd-e alig ösmerlek osztán mán úgy aggódok érted mintha a szüvem alatt hordoztalak vóna, de annyi veszíly meg kísértés van a világba, aztat nem is tudom elésorolni.

Jobb leszen ha leírom millen csúfság esett meg vélem a nyáron. Ippeg beköszöntem a Sanyipóstásékho, de a Sanyi az nem vót otthun csak a Melcsike, jaz meg ottanfogott ozsonnára, hijjába montam hogy gyün haza az én Árpim osztán nem tuggya merrefelé járok, végül visszafutottam és kiraktam az Árpinak egy kicsi papirost az asztalra hogy ha akar a Sanyiéknál megtanál. Osztán megozsonnáztunk a Melcsikével (igaz inkábban csak én ettem, ezeknek a városi jánykáknak mindég a fogyókúrázáson jár az eszök), közbe jól megníztem a fejin a szines hajakat, meg a kompúterját is megmutatta, akkor láttam először, ki is tanyátam millen jó lenne énnékem is egy ollan masina. Monta a Melcsike hogy gyünni fog egy pesti barátnűje majd estefelé, ne zavartassam magam, de mán biztossan vár az Árpi. Értettem én a cílzást, meg amúgy is sötítedett, be kelletett vóna zárnyi a tikokat éccakára, mán majdnem el is indútam amikor meggyütt a Helén vagy Helga nem is tudom hogyan nevezték, hát akkor mán visszaűtem hogy jól megnízzem magamnak hátha kérdi másnyap a Bözsi ki vót azzal a szíp piros kocsival a Sanyiéknál. Ajándikot is hozott a jány a Melcsinek, monta hogy ez igazi hollandus sütemíny és közbe igen somolygott. Éngem meg se kínyátak ami rosszul esett úgyhogy el is gyüttem hamar, de útravalónak csak elvettem egy kicsi sütemínyt amikó nagyon beszígettek egymással.
Nem tudom mire vótak odáig annyira, mán süldőjánykoromba is jobb sütemínyt csinyátam mint ez, nem vót annak semmi különös íze, gondútam is hogy kár vót megenni, meghagyhattam vóna inkább az Árpinak. Ráadásul ezek a hollandusok valami záptojást keverhettek beléje, mer éccaka arra ébredtem hogy halálomon vagyok. Iparkodtam kifele a budira, de asse tuttam mi merre van, csuda hogy az ajtót megtanátam, csak asztán az udvarba végképpen eltívedtem, gondolkozni se tuttam mintha a fejembe valami sötét víz kotyogott vóna. Illen azelőtt sose történt velem, még a Pirosék lagzijába se pedig akkor annyit ittunk a Bözsivel hogy még reggel is a kálváriadombon nótáztunk.
No az vót a szerencse hogy este nem zártam be a tikokat, mer amikor a kakas hajnalba rákezdte, az én drága Árpim utánam gyütt és rámlelt a baromfiólba, de nem vót rajtam semmi más csak egy szál pendely! Nagyon megijedett hogy agylágyulássom van, ki is hítta rögvest a Kovácsdoktor urat, az meg mikor mesítem nekije a hollandus sütemínyrül aszonta hogy az én koromba mán csak maradjak a zserbónál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése