2011. november 11., péntek

A mese

Arany virágszálaim, hát mán annyira hijányoztatok énnekem, de nem vót egy fertályórácskám se hogy nyugottan tuttam vóna boggerozni. Vagyis először a masina nem akart beindúni, de az azér vót mer a partfissal kihúztam belüle valami madzagokat, a fene gondúta vóna hogy ennyi teméntelen lik van egy illen kompúteron, ki bírja aztat kitalányi mellik madzag mellik likba való? El akartam híni a Tótjanit, de még biztossan fúj rám a mútkori miatt mikor összevesztünk a bótnál, meg nem is csinyáta vóna ingyér, hát inkább megvártam amíg hazagyütt a Bélus fijam, ü is ért hozzája.

De hijjába javította meg a Bélus a kompútert, mer magával hozta a Kisbélust meg a Danikát is, osztán attul fogva három napig vagy azok gyösztettik a gépet, vagy ippen szaladnyi kelletett utánok hogy mijazistencsudáját csinyának. Szeretem én nagyon az én kisonokájimat, de hát öreg vagyok mán ehhez, furtonfurt csibészségeken jár az agyuk, osztán az én Árpim nappal dógozni ment, egyedül küszköttem velök. Bélus aszonta, romantikáznyi akarnak az Évikével, azér haggya itt a pujákat, de ki hallott mán illet, mán mingyá negyvenedik évibe van osztán még romantikáznyi mennek? A végin öszveromantikáznyak nekem egy harmadik onokát, na akkó osztán micsinyálok?? Nem mintha túlontúl sokat gyünnének ide, de hát messzi laknak, megvan kítszáz kilóméter, meg az Évike furcsán viszonyúl a jótanyácsaimho, karácsonkor is csakúgy pattogott a szöme nekije, pedig csak aztat mesítem el, hogy az én Béluskám félévesen mán a budiba pottyantott.
Na ott tartottam hogy majd egísz nap a kompúter előtt ücsörögtek a Kisbélusék, valami borzasztóságos lüvős játékkal hadakoztak, vót abba mindenfíle mordély meg bomba, de kíssel is kaszaboltak, jaj ollan hangok gyüttek a kompúterból, majd a rossznyavalya tört ki. Amikó meg aszontam hogy pihennyenek mán egy kicsit a harcolásbul, összevissza futkosták a házat, szítpakoltak a spájzba, feltúrták a padlást, asse tuttam hova legyek. Este szípen megvacsoráltattam üket - igaz sokat nem ettek mer a spájzba megtanáták a tavalyrul maratt szalonycukrot -, utánna montam eriggynek lefekünni, de még fürödni akartak, jaj mennyi drága melegvizet elpocsékulnak ezek a mai gyerekek... hát vígre ágyba kerűtek, akkó meg esti mesét kelletett mondanyi nekijek, aszonták ollat mongyak amitűl meg lehet ijednyi. Törtem a fejemet, de csak az jutott eszembe, hogyan járta meg annakidejin a Csontosgézu a kísértettel. Szóval eztet mesítem el.
A korcsmábul igyekezett haza a Gézu iccaka, amikó meglátta a leples alakot a templomkertbe. Aztat monta mindenykinek, ü azonnal felismerte hogy egy szent szelleme, csak nem tutta mellik szenté, habár kicsit hasonylított a Vékony Jánosho, aki amúgy akkoriba mindig a Halasróza után epekedett meg búslakodott. A szellem álítólag igen mutogatott egy buckára, aminek a helyit a Gézu jól meg is jegyezte, osztán másnap belopózott a templomkertbe és ásnyi kezdett. Ippen aratásidő vót, a tiszteletes úr pediglen az idesanyját látogatta a szomszéd faluba, ezír senki nem látta meg a Gézut amíg ásott, a nap végire meg mán el is készűt, legalábbis biztos vót benne hogy megtanáta a szellem csontyát, és hogy azok csakis valami csodatévő erejü csontok lehetnek. Fel is pakúta az összeset egy talyigára és szípen hazatolta. Otthun aztán nízegette egy darabidejig a csontokat, és arra határozott hogy kirakja belüle a szentet. El is kezte összepászítgatni az ágyán, de az esti harangszórul eszibe jutott hogy ütet várják a korcsmába. Akkor otthagyta az egíszet ahogy vót, osztán amikó a felesíge hazaért, meglátta a csontokat az ágyon és azonnyomba elvágódott a padlón ijettibe. Az öreg Nagydoktorúr csak nevetett mer ü rögtön tutta hogy azok egy disznyónak a csontya, de eztet a Gézu nemigen hitte, egíszen addig, mígnem harmadnap megin íszrevette a templomkertbe a szellemet, de akkó mán közelébb ment hozzája, na és az lett a víge hogy reggel a Vékony János feldagatt kíppel tolta a talyigán a csontokat a dögkútra.
Hát nem tudom mit montak a Kisbélusék az apjuknak, de az Évike aztat üzente hogy egy darabig nem kellesz vigyázni rájok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése