2011. november 11., péntek

Velnésben - Havaj

Na ottan hagytam abba, hogy mire a lakatos vígre kinyitotta a bűröndöt, nekije is kedve támadott förödőzni. De addigra mán bezárt a termál, úgyhogy Bélus elindút hazafele és vitte a lakatost is, láccódott rajtuk, hogy igen elfáradtak, nem is tartóztattam üket, pedig biztossan ollan éhesek vótak mint mink. Mentünk hát hamar vacsorálni.

Az ebídlűbe először csak néztünk, ottan vót vagy száz asztal megterítve szíp fehérrel, meg egy nagyon hosszú végig a fal mellett, rajta mindenfíle étel amit csak ki lehet találnyi, szalámi, kalbász, sajtok, meg levesek, sültek, sütemínyek, de míg fagylalt is, és dinnye, hát aztat végkíppen nem tudom hogy hunnan vettík. Láttuk hogy a pincérek csak rendrakással vannak elfoglalva és a vendígeknek maguknak kelletik szednyi. Teli is raktuk a tányírunkat, de osztán rágyöttünk hogy lehet többször menni, nem is szerínykedtünk, Árpim csak akkor szólt rám, amikó mán szendvicseket kezdtem el csinányi, pedig tudhassa hogy nem birom ki reggelig, kell éccakára valami kis elemózsija. Tettem mellíje pár gyümőcsöt is, meg egy bögre téját, de a kisjányon aki a kijáratnál állott mígse láccódott hogy haragudna, csak annyit mondott hogy a tálcát majd vigyem vissza.
Másnap a reggelizés után (mígse vittem le a kenyírpirittót, igaza vót Bélusnak, raktak ki az ebídlűbe, mégahozzá ollat, amibe órát is szereltek!) mentünk átal a termálba. Annyi medenyce meg fekvőszík van ottan, asse tudtuk hova telepedjünk. Zavarba is vótam kicsinyt, de Árpim mondta hogy nem engem níz az a sok ember, hanem csak a pillangós fürdődresszemet.
No elsőbben is beültünk egy kis kerek medenycébe, jó meleg víz vót abba, de furtonfurt gyüttek alulrul a bugyburíkok, mintha valaki feszt eregetett vóna magábul. Akkor Árpim ottan hagyott, aszonta kipróbájja a szónát. Mutattam nekije hogy ki vagyon írva: a szónába mézes-sós beöntíst adnak, én bizony oda nem megyek. Átültem inkább egy nagyobb medenycíbe, vót ottan egy kedves kis fiatalasszonka, azzal kezdtem beszígetni. Hamar ki is derült hogy a sógornőjinek az apja a szomszíd falubul való, ippen aztat akartam megkérdeznyi, nem ismeri-e véletlensígbül a Kovácsdoktorurat, akinek az míg a körzetibe tartozik, de eccercsak megindút a víz elűttem körbe-körbe, osztán ollan igen elcsudálkoztam hogy mán vitt is magával, egyenest bele az örvíny közepibe. Akkor mán hijába gondútam arra hogy mégis jobb lett vóna megtanulnyi annakidejin az úszást, mer hun a lábom, hun a fejem teteje ért csak ki a víz alul, nem is tudom mi lett vóna velem ha az én drága Árpim vissza nem gyün értem avval hogy mehetek nyugodtan a szónába, nem kelletik beöntést kapni, felöntést aztat lehet, az valami szagos huncfutság, de az meg pízbe kerülne.
Így osztán inkábban csak áztattuk tovább magunkat a melegvízbe ebídig, dílután meg egy beszídre vótunk hivatalossak, ahun aztat magyarázták el, hogyan lehet ócsón Havajon nyaralni. Még valami pájinkát is adtak a beszíd előtt tiszta barátságbul, meg egy fájintos tollút, de Árpimnak ettül se lett több bizodalma hozzájuk, pedig nagyon szípen és gyorsan mondták hogy mit kelletik csinányi az ócsó havajos üdüléshez. Nekem igen teccett az egísz, de eztet kár vót mondanom Árpimnak, mer utánna mindegyre azon dohogott hogy a termál kiszívta a maradék eszemet is, és millen jó hogy nincsen folyós számlám, mer akkor izibe mehetnénk is Havajra, csak mire visszagyünnénk mán házunk nem lenne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése