2012. augusztus 11., szombat

Segítsen mán valaki!

Annyi bajom vót a Hírmondóval ebbe az uborkaszezonyba, különöskíppen mióta megyen az olimpija, se a tanácsenyöknek, se senkinek nem akaródzott foglalkoznyi az újsággal, de aztat meg hijába mondtam, hogy hagyjuk az egíszet míg nyár vagyon, mer az Ernő szerint akkor elveszíjjük az óvasótáborot, hát millen táborot kérdem én, hisz a Sanyipóstás úgyis bedobálja mindenik portára a lapot a két sörér amit kap pluszba érette, igaz morog hogy nem éri meg a sok fáradság a két sörér, mer amúgy nem kéne végigjárnia az összes uccát ollan kevís levíl gyün manapság...
Na de arrul akartam írnyi, hogy rája se níztem a bogra a tavasz óta, mostan szót csak a Bözsi, hogy valami nem működ benne, osztán látom, a komendálós doboz helyin egy üzenet van arrul, hogy én a modurat kifiguráztam vóna. Nem tudom ki az a vebmester, biztossan nagy okos ember lehet, de eztet bizony rosszul tudja, nem figuráztam én senkit még a Hírmondóba se, nemhogy a bogba, mer aki ollan, annak van elíg baja, minek még figuráznyi is. Szóval ebbe a vebmesternek nincsen igazsága, úgyhogy aztat tanátam ki, hogy letörűtem vagy háromszor a dobozt, hátha csak megromlott a hosszu állásba, osztán újat csinátam, de még mindig nem működ.
Kedves emberek, ha tudja valaki mi hibádzik, ugyan segítsen mán nékem ezzel a modurral kapcsolatba!
Előre is köszönöm: Julis

2012. március 9., péntek

Egy dijj, három dolog magamrul, négy boggerbarát


Eztet a kedves dijjat az én drágajó hosszu boggerbarátnőmtül kaptam. Nagy tisztessíg ez egy illen falusi vínasszonynak, meg is becsülöm, mint annakidejin a szentkípeket, amiket az öreg tiszteletes úr osztogatott mindég a vasárnapi mise után (akkor még nem vótak pukimon kártyák, amit a mostani gyerekek gyűtenek).
Lecke is jár véle, három új dógot kelletik írni magamrul. Jaj, ideseim, hát nincsen az én sorsomba semmi érdekessíg, de ha mán muszáj, akkor muszáj.

2012. február 9., csütörtök

A vezírcikk

Az Öregernő azótátul fogva van nagy haragba a fiával, mikor az tavaly elvette tüle a Hírmondót. Mosmeg mán énnékem se köszön. Mer az Ernő a vezírcikket is rám bízta, miután a karácsonyi újságba az apja "Fenyőünneprül" írt. Valójába először arrul vót szó, hogy majd mindig a tanácsenyök csinyájja a vezírcikket, de osztán annyi dóga akadt a bérszámfejtíssel, hogy a cikkre nem jutott ideje. (Amúgy mostanába mán nem is az irodába bérszámfejtenek a Tündivel, hanem a vendígházba, mer az Ernő szerint az közelebb van az irattárhoz.)