2012. március 9., péntek

Egy dijj, három dolog magamrul, négy boggerbarát


Eztet a kedves dijjat az én drágajó hosszu boggerbarátnőmtül kaptam. Nagy tisztessíg ez egy illen falusi vínasszonynak, meg is becsülöm, mint annakidejin a szentkípeket, amiket az öreg tiszteletes úr osztogatott mindég a vasárnapi mise után (akkor még nem vótak pukimon kártyák, amit a mostani gyerekek gyűtenek).
Lecke is jár véle, három új dógot kelletik írni magamrul. Jaj, ideseim, hát nincsen az én sorsomba semmi érdekessíg, de ha mán muszáj, akkor muszáj.